A művészi grafikai technikák kialakulása összefügg az írás, a papír, a könyvművészet és a nyomtatás kialakulásának történetével.
Az sokszorosító eljárások alkalmazása elsősorban a kézművességből terjedt át először a könyvnyomtatás, majd a művészeti alkotások világba.
A fametszet a távolkeleti selyemfestő ipar mintanyomó dúcaiból, a szitanyomtatás szintén a textilfestés területéről, a rézmetszet az ötvösségből, a rézkarc a fegyverek és páncélok díszítésére szolgáló vasmaratásból eredeztethető.
A digitális nyomtatás elterjedése előtt ezek a technológiák tették lehetővé a képi kultúra, a tudás és az információ tömeges terjesztését és sokszorosítását.
A képzőművészetben történő elterjedésüket a bennük rejlő sokszínű formanyelvi lehetőségeknek köszönhetik.
Eredetük alapján legrégebbinek a magasnyomású technikák tekinthetőek.
Egy korábbi bejegyzésemben már írtam a sokszorosító grafikai eljárások csoportosításáról, ahol a magas-, mély-, sík- és a sablonnyomás kategóriáinak jelentését részleteztem.
A magasnyomású technikák alkalmazása során a dúcként szolgáló anyag megmunkálása a negatív, a nyomat részét nem képező részek eltávolításából áll. Tehát a dúc nyomot hagyó részei kiemelkednek, innen számazik a magasnyomás kifejezés, mint gyűjtőfogalom. Az így készült nyomatok könnyen felismerhetőek arról, hogy nyomtatáskor a dúc kiálló részei erősen belenyomódnak a papírba.
Az ebbe a kategóriába sorolt grafikai technikák eredetükben különböznek.
A magasnyomású technikák őse a pecsétnyomás. A pecsétnyomás leggyakrabban emlegetett formái a babiloni pecséthengerek; apró kőből faragott vagy agyagból készített henger alakú tárgyak, amelyeket például hitelesítésre, levelek lezárására vagy szerződéskötésre használtak. Ezek a gyűrűs pecsétek (pecsétgyűrűk) elődei is.
A fametszet elterjedésének fontos előzménye a fatuskós, fatáblás nyomtatás elterjedése Kínában, amelyet a Tang-dinasztia uralkodásának idejére tesznek, körülbelül Kr.u. 618-907 közé.
A Tang-dinasztia kormányzását Kína aranykorának is szokás nevezni. Erre a körülbelül 300 éves periódusra datálják a puskapor, a porcelán, és a papírpénz feltalálását és elterjedését is. Sőt a szövegszedés (betű sorozatgyártás) is megjelent, de kultúrális okokból - a kínai írásjelek magas számából adódóan - nem terjed el.
A fatáblás könyvnyomtatás megjelenése előtt Kínában kőmetszeteket alkalmaztak. A kő évezredek óta szolgált a magasnyomású technikák anyagául, alkalmazták textil nyomtatásra, de sokszorosított szövegek nyomtatására is. A Tang-dinasztia alatt híres festők tusrajzait reprodukálták, úgynevezett fehérvonalas kőmetszeteken.
A könnyebben megmunkálható fadúcokra történő áttérés a textil és selyem nyomtatásból ered, de elterjedése kapcsolatban áll a Buddhizmus térnyerésével is, amelynek Vu császárnő - Kína egyetlen hivatalosan is elismert császárnője - ágyazott meg a Tang-dinasztia uralkodásának idején.
A mahajána buddhizmus hitvilágában őrződött az a szokás, amely szerint Buddha szavainak talizmánként való hordozása elűzi az ártó szellemeket. Ezeknek a szövegek a készítői pedig személyes érdemeket szerezhettek. Így a hagyomány követői, mind a szövegek elkészítésére, mind pedig a használatára ösztönözve voltak.
A buddhisták igen korán fatömböket kezdtek alkalmazni ezeknek a bajelhárító dokumentumoknak az elkészítésére. A legrégebbi, datált fametszet is a buddhizmushoz köthető, amely egy a Gyémánt szutráról készült másolat Kr. u. 868-ból.
Ha felidézzük a távolkeleti textilek színes, sűrű, organikus mintázatát, sok esetben felfedezhetjük a minták ismétlődését. Az ősi távol keleten a textileket faragot fa dúcokról, kézzel préselve nyomtatták. A minták, a dúcok többszöri, precíz egymás mellé nyomtatásából keletkeztek.
Ez a technika leginkább a nagyszüleink falait díszítő mintás festésre emlékeztethet. A falak díszítésére használt, gumiból készült minta hengereket itt is megelőzte a nagy alakú pecsétek alkalmazása.
A fatuskós elnevezés a szeletekre vágott tuskók használatából ered, amelyeket erre szakosodott mesteremberek metszettek ki és nyomtattak le. A fatuskós textil nyomtatás széles körben elterjedt Kelet-Ázsiában és egészen korai, Kr. u. 220-ból származó példái is fennmaradtak.
A fametszetes textil nyomtatás a középkori Európában is ismert volt. A fametszet sokszorosított grafikai eljárásként csak a 14. században, a papírhasználat széleskörű elterjedésével egy időben robbant be Európában.
Kezdetben ezek a fametszetek egyházi témákat ábrázoló szentképek voltak, és a vallás terjesztését szolgálták. Hasonlóan a mahajána buddhizmusban elterjedt hiedelmekhez, a középkori vallásos emberek - főképp a szegényebb néptömegek - körében ezek a lapok bajelhárító szerepet töltöttek be.
Később megjelentek a világi témákat ábrázoló fametszetek, a röplapok és a dúckönyvek, valamint a kártyajátékok is ekkor váltak népszerűvé Európában.
A dúckönyvek lapjain a szöveg és a képek egyben kimetszve, egy dúcról kerültek nyomtatásra. A technikából adódóan csak a papír egyik oldalára tudtak nyomtatni, ezért a lapokat összeragasztották. Így készültek az első ősnyomtatványok, mint például a donatusok (latin nyelvkönyvek) és a Biblia pauperumok (festett Bibliák).
A fametszetek elterjedésének köszönhetően a kézzel írt és másolt könyvek helyett, megteremtődtek az európai könyvnyomtatás kezdeteit.
A fametszés a 17-18. században háttérbe szorult, majd a 19. században, Japán megnyitásának köszönhetően válik újra elterjedtté a nyugati képzőművészetben.
A linólumot, ásványi pigmentek, valamint kréta, gyanta és lenolaj keverékének juta szövetre történő préselésével hozzák létre. Anyagát Walton Friedrich találta fel az 1860-as évek Angliájában. 160 éves múltjával, ez mondható az egyik legújabb grafikai sokszorosító eljárásnak.
Használata burkolóanyaként terjedt el, kezdetben grafikai hordozó anyagként lebecsülték, ezért művészi felhasználásának elterjedéséről keveset tudunk. Alkalmazásval elsők között a német expresszionisták, a Die Brücke csoport tagja kísérleteztek.
A későbbiekben, fánál is könnyebb megmunkálhatósága miatt széles körben elterjedt.
Források:
Maurer Dóra: Rézmetszet, részkarc, Corvina, 1976
Virányi Péter: Több mint reklámtörténelem, Gondolat Kiadói Kör, 2014
Szenteczki Csaba: A nyomtatott grafika története és technikái, Műszaki Könyvkiadó, 2003